Spirituális értékek, az üzlet és a pénz világa – ez az összefüggés már 1997-ben érdekelt. Amit az is bizonyít, hogy az Elixír Magazin ’97 februárjában közölte az alábbi beszélgetés. Tehát pont 14 évet kell visszamennünk az időben, viszont a téma ma is ugyanúgy érdekes, aktuális és megállja a helyét, sőt! :-) Lássuk, azaz olvassátok szeretettel.
Üzlet és spiritualitás: A mag nőhet magától…
A közelmúltban Magyarországon járt Pieter M. Hardon nemzetközileg elismert holland vezetőképző szakember a Magyar Transzperszonális Egyesület meghívására. Két kiscsoportos tréningjének témája a konfliktusok, illetve a változások menedzselése volt. Az Amszterdamban élő, 58 éves Hardon tizennyolc évvel ezelőtt alapította meg és azóta vezeti saját vállalkozását. Multinacionális cégek, üzleti, banki vállalkozások, kormányzati és non-profit szervezetek tanácsadó trénereként dolgozik. Menedzserek és alkalmazottak csoportos és egyéni képzésénél módszerének lényege az önértékelés fejlesztése, valamint az erősen célorientált hozzáállás kialakítása annak érdekében, hogy az egyéni képességek teljesebb mértékben kibontakozhassanak, miközben a változásoktól való félelmünket is legyőzzük. S teszi ezt egy sajátos, ma még nem igazán elterjed megközelítésben: transzperszonális szemlélettel. 
– A minőséget spirituális fogalomnak tartom, amibe beletartozik a kommunikáció, a szervezés és koncentráció, de a szeretetet is magában foglalja. Az időmenedzselést és a spiritualitást is lehet kombinálni, bár vannak, akik azt mondják, hogy ez lehetetlen. Személyes meggyőződésem, hogy minden, ami a világban létezik, összekapcsolható. negyvenes-ötvenes-hatvanas években rengeteg mozgalom indult el, amelyek nagyon sok pozitívummal rendelkeztek, de általában szétválasztották az embereket. Az igazi spirituális dolgok nem elválasztanak, hanem egyesítenek, összetartanak.
– Mi a spiritualitás a csoport, a menedzselés, a szervezés esetében?
– Beszélhetünk transzperszonalitásról is. Számomra ez gyakorlatilag a spiritualitást jelenti, Hollandiában inkább ez a használatosabb fogalom. Odahaza konferenciákat szervezünk a következő címmel: A szervezet, illetve annak működése mint kihívás a spiritualitás számára. És ez valóban nagyon komoly feladat, mert valóban nehezen valósítható meg, nem könnyen érhető el, hogy egy szervezet spirituálisan érintett legyen. A legtöbb szervezetben nagyon sokszor beszélnek az értékekről, de ha nehéz helyzetbe kerülnek, akkor ezek általában szavak maradnak, és többnyire semmi másra nem koncentrálnak, mint a túlélésre.
A spiritualitás valami olyasmit jelent, ami értékeset, értéket alkot. Amikor az életünkben a minőséget keressük, akkor a szeretetre, az egységre, az igazságra és az integritásra koncentrálunk. Jó értelemben az erő és a tolerancia idetartozik. Másrészről a spiritualitás azt jelenti, hogy képesek vagyunk csöndet teremteni magunkban, hogy minden hangot meghalljunk, ami valójában hallható – különösen a Belső Hangunkat. Ugyanakkor tudjuk, mert naponta tapasztaljuk, hogy a szervezetekben nincs csönd. Nagyon sok zaj van mindenütt. A legtöbb ember szalad, siet – minden sürgős. Határidők vannak és az emberek fáradtak.
– A szervezeteknek egyfajta kényszerítő sajátossága, hogy valamiképpen egysíkúvá teszik az embereket.
– Fontos kérdés, hogy a szervezetek hogyan hozhatnak létre érékeket, azaz hogyan felelhetnének kreatívan a felvetődött gondokra ahelyett, hogy az állatokhoz hasonlóan csak reagálnak a dolgokra. Az emberi lény ennél sokkal többre képes: válaszol. Ráadásul szabad választásunk van a feleletadásnál. Ehhez négy tulajdonsága segíti hozzá az embert. Öntudatunk van, azaz képünk van saját magunkról, tükörben látjuk magunkat. Ugyanakkor van tudatosságunk, illetve képesek vagyunk arra, hogy elképzeljük a dolgokat, no és szabad akaratunk van. A felelősségünk abban áll, hogy minőségileg feleljünk a dolgokra.
A menedzselés, illetve annak részeik jól összeférnek a spiritualitással. Az ember kombinálhatja a racionálisan működő felét az érzelmeivel, a szívével, az intuícióival, ezek nem mondanak ellent egymásnak. Természetesen mindebben nagyon fontos az előbb említett négy dolog: az öntudat, a tudatosság, a szabad akarat és a képzelet.
– A szervezetekben alkalmazottak és vezetők dolgoznak, és köztük gyakran nem felhőtlen a viszony.
– Az intézmények, szervezetek igazi beosztottai a legalacsonyabb szinteken igazából nem rendelkeznek erővel. De egyéni, személyes spirituális erejük van. Hogyha élnek spirituális erejükkel, ha tudnak a belső erényeikkel mit kezdeni, ha működik bennük a szeretet, akkor ezt tudják a szervezet számára kamatoztatni. Sok időt töltök a munkámban azzal, hogy a szervezetekben jobb kommunikációt segítsek elő, hogy motivációra serkentsem az embereket a jobb minőség érdekében. A legtöbbször az emberek meg akarják változtatni a szervezetet is. Új igazgatót akarnak, más munkatársakat…
Minderre az a legspirituálisabb válasz, hogy először önmagunkat változtassuk meg és utána változtassuk meg a világot. Soha nem sikerül senkit megváltoztatni anélkül, hogy ne adnánk saját magunk példát arra, mit jelent a változás, azaz saját magunk mennyire vagyunk képesek a változásra: mennyire vagyunk hajlandó mi magunk változni. A mások fontos törvény az, ha nem lehetünk modelljei a változásnak, akkor legyünk őszinték, és valljuk be, hogy mi sem vagyunk tökéletesek, és mi magunk is a kiforrás állapotában vagyunk. Gandhit azért tartom példaképemnek, mert mindenben hiteles volt. Indiában azért volt képes a nagy változásokat megteremteni, mert ő maga mindent megtapasztalt, mindenben részt vett.
A vezetőknek egy szervezetben több hatalmuk van, mint a beosztottaknak. A beosztottakhoz hasonlóan a vezetők is rendelkeznek személyes erővel, ami voltaképpen szintén spirituális erő. Ennek segítségével példaképek lehetnek a beosztottaik előtt. Ugyanakkor a vezetőknek formális erejük, hatalmuk is van, amivel a nagyobb felelősséget is vállalniuk kell egy szervezetben. A vezetőknek az is a felelőssége, hogy egyfajta missziója legyen, és a vállalattal kapcsolatban egy jobb jövőképet alakítson ki. Mindebben nagyfokú spiritualitás lehetséges, nemcsak a pénz elérését lehet, és kell célul tűzni. Az előbb említettek miatt egy jó vezető többet tehet, mint az egyszerű beosztottak.
– Hogyan kapcsolható egymáshoz a spiritualitás és a felelősség kérdésköre?
– Vannak emberek, akik a spiritualitásra hivatkozva valójában nem vállalnak felelősséget magukért, a dolgaikért. Ilyenkor nagyon fontos, hogy ne vállaljuk el a felelősséget helyettük, mert ezzel veszélyeztetjük a közös munkát. A felelősségünkben benne van az is, hogy hibákat követhetünk el.
A szeretetbe bele kell, hogy férjen az egyenes visszacsatolás a kommunikáció során. Ha valakinek van egy jó, nem túlságosan felfújt egója, az alkalmasint nagyon örülhet minden visszajelzésnek. Lényeges, hogy szeretet és igazságosság, egyenesség legyen visszacsatolásunkban. Szeretettel, de az igazat. Ennek vannak bizonyos technikáik, módszerei, amiket el lehet sajátítani. Az emberek sokszor nagyon jól tudják, mit kellene csinálniuk, mégis igényelnek egy kis lökdösést. Néha okosabb, ha kisebb terhelést veszünk célba, ha kevesebb erőforrásra számítunk a másiknál – mindenkitől annyit, amennyire képes.
– A spiritualitás, mint megközelítési mód mit jelenthet az üzletemberek esetében? 
– A jó menedzser kritériumait kétféle céllal is meg lehet közelíteni. Az egyik szerint formálisan és automatikusan teljesítjük ezeket az elérendő pénz, a karrier érdekében. De mindezt meg lehet közelíteni belső felelősséggel, a minőségre koncentrálva, és elsősorban nem azért, hogy a főnökünknek vagy másoknak megfeleljünk, hanem hogy a küldetésünket teljesítsük. Végezhetjük a dolgokat mechanikusan csak az anyagi siker érdekében, de dolgozhatunk belső örömmel, szívből, szeretetből is, és akkor ez már spirituális megközelítés.
– Az igazán spirituális szervezet tud-e pénzt csinálni? Van-e ellentmondás e téren?
– Ha igazán szívből csinálsz valamit, akkor abból csak valami nagyon jó jöhet ki. Egy igazán spirituális szervezetnél, ha szeretetből, szíved mélyéből produkálsz valamit az ügyfelek legnagyobb megelégedettségére törekedve, akkor annak jó eredménye lehet. Hollandiában nagyon sok olyan cég van, ahol igazán egymást szerető hangulat van, és igazán kiváló eredményeket is produkálnak. E téren kétféle problémát látok. Látni kell azt is, hogy vannak olyan ágazatok, amik eleve nem hozhatnak nagy profitot. És itt nem arról van szó, hogy a benne dolgozók nem eléggé spirituálisak, hanem az egész szféra valójában nonprofit jellegű, nem igazán jövedelemorientált.
A másik a türelem kérdése. Akkor is, ha ideálisan választasz valamit, a kezdeti periódus eltarthat öt-hat évig is. Nagyon sokszor az embereknek egy-két év után elmegy a kedve. Ha rövidtávokat célzunk meg, ez nem spirituális hozzáállás. Hogyha hosszabb időre elkötelezzük magunk valamilyen területen, akkor el kell fogadnunk, hogy vannak mélypontok is. Ezt sokan félelemmel és szorongással élik meg. De ha állandóan a stressz köt le, akkor kialakul egy ördögi kör, amiből nem tudsz kijutni. Ha túlságosan aggódsz a valójában mindig átmeneti sikertelenség miatt, akkor nem vagy képes a belső hangodra hallgatni, és nem tudsz elképzelni pozitív dolgokat sem. Ugyanakkor, ha tényleg a szívedből, vagy elhivatottságból csinálod a dolgokat, és minden kudarc ellenére bízol, akkor nagyon gyakran megérkezik a segítség. Ha igazán hiszel a dolgokban, akkor az megvalósul.
A spiritualitásnak az egyik legkritikusabb kérdése a türelmetlenség, illetve az, amikor nem tudjuk elfogadni az elfogadandókat. Világszerte egyre ismertebb már az a fohász, ami arról szól, hogy Istenem, adj erőt, bátorságot ahhoz, hogy meg tudjam változtatni a megváltoztathatókat, türelmet, hogy el tudjam fogadni a megváltoztathatatlant, illetve bölcsességet, hogy meg tudjam különböztetni ezt a kettőt, azaz mikor melyik hozzáállás a célravezető, a szükséges.
– Mit tud tanácsolni a spiritualitásra törekvőknek? 
– Aki igazán spirituális, az nem az eredményhez kapcsolódik. A spiritualitás az, hogy ha elvetjük a magot, ha elindítunk valamit. Ha kibújik a növény, akkor úgyis látjuk.
– Valóban nem célravezető, ha állandóan kirángatjuk a földből az elültetett magot, hogy megnézzük nőtt-e már, és mennyit. De nőni hagyni, ez sokunk számára bizony nem könnyű.
– Tényleg nem lehetünk türelmetlenek, azaz nem várhatjuk, hogy rövid időn belül, azonnal kézzelfogható dolgokban nyilvánuljon meg az eredmény. Az mindenképpen segíthet, ha gondolkozunk a feladatunkról, az életben nekünk szánt misszióról. Mindenkinek tisztában kell lennie a saját értékeivel, és használnia is kell ezeket. A mi holland mozgalmunkban beszélünk Istenről, Belső Hangról, Felső Selfről, nevezhetjük bárminek. Fontos, hogy a saját csendünkben – amit például a meditáció során is megteremthetünk – mindezzel kapcsolatba léphetünk, és ilyenkor érezhetjük is az irányt, hogy merre haladjunk. A konfliktusok megoldásánál például a meditáció abban is segíthet, hogy a saját önteltségünket meglássuk. Az Isten – amiben én hiszek – olyan teremtményeket szeretne, akik nem robotolnak, hanem szívből teszik a dolgukat, amiben örömüket lelik. Amikor a belső hangot nem a napi dolgainkhoz való útmutatásra használjuk, hanem nagyobb céljaink vannak vele, akkor valóban tud irányt mutatni számunkra abban, hogy az életünk merre haladjon.
Csapó Ida Elixír ’97. febr.
~~~~~~~~~~~~~~~~~
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Üzleti Ebédre várunk március 8-án – ez lesz a legközelebbi személyes találkozási lehetőség! Részletek itt a jelentkezési lehetőséggel együtt! –>>
Tisztelettel, üdvözlöm,kedves Ida !
Nagy lelkesedéssel olvastam végig a “Üzlet és spiritualitás: A mag nőhet magától…” című cikkét és
valamiféle belső indittatásból úgy érzem válaszommal nemcsak méltatom e nagyszerű cikket,hanem rátaláltam egy olyan komoly szakmai oldalra ami az én értékrendemet is jellemzi.
Bevallom,nem vagyok vállalkozó,annál inkább, válalkozó szellemű,önmagát kereső ember.A szellemi csemege mellett,valójában megérintett a vállalkozásokról alkotott kép,az,hogy az anyagi prosperitás nem minden, s főképp ennek minősége mennyire összefügg a spiritualitással.Akkor,állitható,hogy a transzperszonális szemlélet egyenlő a minőségi vállalkozó szemlélettel ? Ha, így van, csak idő kérdése, hogy minél több vállalkozó rátaláljon és alkalmazza ezt a fajta szemléletet és akkor remélhetően egyretöbben lesznek igazán sikeres,kiegyensújozott,boldog vállalkozok, üzletemberek. És ennek fényében,valójában nem lehet olyan ilyesztő, átláthatatlan a vállalkozói világ…Tudom, még nagyon “zöld fülü” vagyok e témában,de ezek után venném a bátorságot és betekintenék a vállalkozok világába. Jelenleg,Gyes-en vagyok,ennek a “kegyelmi idő”-nek közepén (nov.végén lejár) és amíg ez tart szeretnék felkészülni az aktiv,dolgozos életre.Szívesen olvasnék Ön által közölt cikkeket,oldalakat-most végig böngészem amit ezen az oldalon találok és nyitott szivvel és elmével tárolom a nagyszerű gondolatokat.Köszönöm.
kedves Ida :)
ez nagyon tetszett !! Főleg azért, mert engem sokszor kinevetnek, vagy megköveznek ezekért a nézetekért :(
…és az hogy 97ben íródott…–ez csúcs :)
Kedves Ida, megdöbbentem, mert éppen ezek a dolgok amikról én is sokat gondolkoztam. A türelmet sok ember összekeveri, hogy lehetőségekre vár. Én már tudom, hogy a türelem egy cselekvéssorozat. Az ember halad a célja felé türelmesen. Engem sokan lesnek, hogy milyen türelmesen haladok a célom felé. Éppen ezért sok ember a környezetemben változik. Ekkor jöttem rá, hogy mennyire fontos a spiritualitás. Ez a jövő. Köszönöm ezt a cikket. Megerősített.